Laacush

fiNescale

Ez a fogalom nem ismeretlen a vasútmodellezők körében. Azok, akik ezt választják, általában elégedetlenek a boltban kapható modellekkel, és kiegészítőikkel. Azt vallják: ‘mindenből a valóságoz legjobban hasonlót alkossunk.’ Nem riadnak vissza semmilyen munkától, hogy elérjék céljukat.

Mint a vasútmodellezés többi ágában is az NMRA (www.nmra.org) szabványok az iránymutatóak. Ezek tartalmazzák az adott méretarányokhoz alkalmazandó méreteket. Ezek között szerepel külön a sínekre (RP-3) és a kerékprofilokra (RP-4) vonatkozó is.

 Sajnos Magyarországon nincs olyan széles tábora a modellezés eme ágának, mint Amerikában, vagy Angliában. Így a szükséges anyagok beszerzése is kicsit nehézkes, bár manapság az internet rohamosan terjedő világában egyre könnyebb lesz.

Sínek:

Egy fine scale szabványnak megfelelő pálya elkészítése a méretaránytól nagymértékben függ. Elterjedtebb méretben (H0 és attól felfelé) alkalmazható az igazi fából készült talpfa, amire igazi sínszeggel kell a sínt leerősíteni. Kisebb méretarányban (H0 és lefelé) ez nem lehetséges, mert a szegek mérete annyira kicsi lenne, hogy nem lehetne vele tartósan a sínt rögzíteni. Ilyenkor alkalmazható a nyáklapból kivágott, vagy kimart talpfa, amihez forrasztással erősítik a síneket. A sínek mérete a szabványban (RP-15.1) megtalálható és a ‘code’ szóval és egy számmal jelölik. Például a code40 sín a gyári Z (1:220) modellsín esetében alkalmazzák, de az N-es (1:160) fiNescale esetében is.

Kerekek:

A fine scale kerék két fő méretében tér el a ‘normál’ keréktől, a szélességében és a karima nagyságában. Mindkettő lényegesen kisebb és inkább hasonlít az igazira. H0 méretben gyakran hallani az RP25 kerekekről, ami a keskeny karimás kerekeket jelent.

Nagyon fontos, hogy csak tökéletesen megépített pálya esetén alkalmazzuk ezeket, mert különben a siklások rengeteg bosszúságot fognak okozni.

Mindez a gyakorlatban:

Rengeteg külföldi internetes oldal áttanulmányozását követően született meg bennem az elhatározás: ‘Nekem is ilyen kell!’

Majd az elhatározást tett követte. Ehhez be kellett szerezni a szükséges hozzávalókat, a szerszámokat és az alapanyagokat. Mivel magyar vonalat szeretnék építeni ezért szükségem volt még a MÁV szabvány kitérők jellegrajzára is. Ezekhez a MÁV dokumentációs központjában jutottam hozzá.

A tervrajzok megfelelő méretre kicsinyítését követően elkészítettem a kitérőhöz való sablont, valamint egyet az egyenes szakaszokhoz és egyet az íves szakaszokhoz. Ezeket nyáklapból vágtam ki egy kis barkács gép segítségével. 

Ha valakinek lehetősége van, inkább CNC marógéppel készítse (készíttesse) el, mert sokkal pontosabb lesz az eredmény, nem beszélve a művelet során keletkező nagy mennyiségű porra. Van arra is lehetőség, hogy megvásároljuk ezeket, sőt több gyártó kínálatából is választhatunk. Ugyan ez a helyzet a talpfákkal is. Mivel pontosan olyan méretet nem lehetett kapni - mint ami nekem kellett volna a váltó készítéshez - ezért azokat is nyáklapból vágtam ki. A talpfák lerakásához szintén lehet sablont készíteni, de venni is. Ez is sokat segít a munkában. 

A sínek az egyenes pályán csak a megfelelő méretre vágást igénylik, de kitérők esetében már komplikáltabb feladatot kell elvégezni. Ki kell reszelni a csúcssínt és a tősíneket, valamint meghajlítani a vezetősíneket és a könyök síneket. 

Az előkészületeket követően jöhetett a pályaépítés.

 A fénymásolóval megfelelőre kicsinyített kitérő tervrajzra kétoldalas ragasztószalagot raktam, majd ebbe a talpfák kerültek. Ezután megfelelő pozícióban ráraktam a kitérősablont és az egészet a munkaasztalhoz erősítettem egy enyvező csipesz segítségével. Majd jöhetett a sínek elhelyezése és rögzítése, amit hajcsipesszel erősítettem a sablonhoz.

Miután minden passzolt, a forrasztás helyét bekentem forrasztózsírral, hogy az ón megfelelően terüljön és tapadjon a felületekhez. Lehet az elektronikában az SMD alkatrészek forrasztásához kapható pasztával is forrasztani, ekkor a sínszálak talp részének felső részén nem lesz kis ón gömb. Sokan ezt esztétikusabbnak tartják, de meg kell említeni e módszer hátrányát is, mégpedig hogy nem lesz a forrasztásos kötés erőssége megfelelő.

Én hagyományos forrasztó huzalt használtam, és megpróbáltam nagyon kis mennyiséget adagolni. Ahhoz hogy szép eredményt kapjunk, a pákával a talpfa és sín találkozását kell melegíteni, és az ónt a talpfához érinteni, majd hagyni, hogy a ‘hajszálcsövesség felszívja’. Vagyis magától befolyjon a sín és nyáklap közé.

A forrasztást az egyenes és az íves tősínekkel kell kezdeni, majd a csúcssínnel folytatni. Végül a könyök sínekkel és vezető sínekkel befejezni. 

 Ha ez elkészült, akkor jöhet a szakaszolás - például egy tűreszelővel - vagyis meg kell szüntetni az elektromos kapcsolatot a két sínszál között, amit a nyáklap használata okoz. A csúcssínt is el kell vágni és szigetelni a kitérő többi részétől. Majd a biztonság kedvéért ellenőrizni kell az eredményt egy multiméter segítségével.

A későbbiekben olyan váltó állító művet kell használni, ami automatikusan tudja a csúcssínünk polaritását váltani.

A szakaszolást követően el kell tüntetni a nyomait, amire a modellezésben használatos tömítő paszta, putty használható.

Ez után már következhet a festés és beépítés. Természetesen egy ilyen váltóhoz csak padló alatti hajtóművet érdemes használni.

 Az egyenes és íves sínek elkészítése lényegesen könnyebb feladat. Ott nem kell reszelni csak jó sokat forrasztani.

 Végezetül egy összehasonlító kép a gyári N-es ROCO sínről és kerékről, valamint a saját készítésű sínről és fiNescale kerékről. 

 A mellékelt képeken a háttér rácsozása 1x1cm, ami jól érzékelteti a méreteket.

Felhasznált anyagok, eszközök

• 1mm vastag A4 méretű nyáklap
• barkácsgép gyémánt bevonatú vágó koronggal
• forrasztható sínszálak (nikkelsilver anyagból), külön megvásárolva, vagy egy adott gyártó flexi sínjeiből kibontva, Én a 2mm angol klubtól vásároltam code40-es sínszálat, (http://www.2mm.org.uk) bár ehhez tagnak kell lenni.
• Forrasztópáka
• forrasztó ón (1mm átmérővel)
• forrasztó zsír
• lapos tűreszelő
• csiszolópapír
• kétoldalas ragasztószalag
• drótkefe
• csípőfogó, vagy sínszál vágó fogó (jellegzetessége, hogy az éleinek az egyik oldala ugyan abban a síkban van, így amikor használjuk a vágás helye merőleges lesz a sínkoronával)
• szorító csipeszek
• univerzális multiméter